Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.11.24

Tehetetlenül

Kép

Undorodom, undorodom lassan mindenkitől.

Magamtól is,

mert köröttem lassan senki sincs,

ki ember.

A többi fáradhatatlanul itt nyüzsög,

meghazudtolva mindazt,

mi embernek emberben szép lehet.

Utálom, s undorodom a világtól

de másutt élnem nem lehet,

utálom más eszméktől terhes lelkemet,

s meg kell tanulnom: az ember csak ember,

kicsinységéből nő ki nagysága is

sajnos.

Az emberi önzés visz mindent előre,

s a furcsa parányok így lesznek nagyok,

s míg lánctalpaikkal rám tapadnak,

undorodom,

s irigylem őket.