Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.11.23

After Eigth

Kép

 

unom a nappalokat, de élvezem az (k)éjt… 
 
 

A vasárnap és a hétfő este varázslatos volt, a tegnapi kesernyésen édes. 
Most nem  a kávé arrogáns keserű zamatára gondolok, 
 még a grapefruit íze is túl erős hasonlat lenne kifejezni, amit érzek. 
 Meglepetés estéd, nyolcvan százalékos kakaó tartalommal… 
 Igazi ínyenc csemegeként árasztottad el ízeiddel érzékeim. 

 
 Sokáig nem kedveltem a keserű csokit, 
nem is nagyon értettem, mit szeretnek rajta emberek. 
Az édesség legyen édes, a szerelem legyen mámoros. 
 Mikor szétkented hasamon az ondóm, mondtad: krémes. 
 A kedvenc csokim az After Eigth. Tudod! A kámforos. 

 
Micsoda párosítás ez? Ha elmeséled, felháborodom. 
A kámfor eltűnik, elillan, bár tisztítja a légutakat, tudom. 
A csoki édesség, desszert, szeretlek, nem tagadom, nem is tagadhatom. 
Tegnap este újra felfedeztem  milyen együtt ez a három, 
- a szájam szélét nyalogatom. 

 
 Mi volt a tegnapban jó és mitől volt kesernyésen, kámforosan édes? 
 A választ meg nem adhatom. Boldog vagyok, mert azzá teszel, 
 elfogadom, ahogy élsz, a jövőt várom, nem csak vagy, de leszel. 
 Korán keltem, energikusnak érzem magam. 
 Köszönöm, amit adtál, nem követelődzőm, nem is kérek. 
 Ma könnyűek a súlyok, pakolod rám, vagy veszed le rólam… 

- közérzetem a mérleg.